Af Camilla Ejsing, gyermekfoglalkozásterapeuta, +5 éves tapasztalattal a kisgyermekek szenzomotoros fejlődésében. Juni 2020/@boerneergoen
A kisgyermek bölcsőztetése... hogy megnyugtassa és talán még el is aludjon, gyakran hallom, hogy mások "rossz szokásként" emlegetik. Itt elmondom a véleményemet arról, hogy szakmai véleményem szerint miért nem "rossz szokás", hanem a kisgyermek idegrendszerének megnyugtatását segítő, sőt a további fejlődését támogató módszer, ha mozgó bölcsőben hagyjuk aludni a babát, ha pólyában hordozzuk sétálás közben, vagy ha ülve ringatjuk egy labdával.
Az anyaméhen kívüli élet nagy felfordulást jelent a baba idegrendszere számára. Az érzékszervek mind kifejlődtek a magzati élet során, és a magzati élet során széles körben használták őket a védett környezetben, ahol a gravitáció nem volt tényező a rúgások, a vödrök, a magzatvíz szája, a hangok stb. révén. Egyetlen érzékszerv azonban csak akkor kap lehetőséget arra, hogy igazán kifejlődjön, amikor a baba megszületik, mégpedig a látás. A baba egy olyan világba születik, ahol hirtelen rengeteg vizuális benyomás és a gravitációs erő áll rendelkezésére, amelyekhez viszonyulhat és amelyekből tanulhat.
A sok új benyomás drasztikus változást jelent
Amikor a babának nyugalomra van szüksége, hogy lehunyja a szemét és aludjon, helyénvaló lehet olyan környezetet teremteni, amely az anyaméhben töltött életre emlékeztet. Ott ugyanis kevés vizuális inger érte a babákat, szorosan körülvette őket a magzatburok, amelyben voltak, és gyakran a magzatvízben az anya mozgása közben fellépő ringatózó mozgások is álomba ringatták őket. Sokan, akik átélték már a terhességet, valószínűleg azt is tapasztalták már, hogy a baba teljesen nyugodt, és a nap nagy részében alszik, miközben mi mozgunk. Amikor éjszaka nyugodtan fekszünk a kanapén vagy az ágyunkban, a baba felébred, és extra aktívvá válik odabent.
Amikor egy csecsemő sír, szerencsére mi felnőttek szinte mindig teljesen intuitív módon magunkhoz vesszük a kis csecsemőt, átöleljük, és elkezdjük ringatni, legtöbbször egy meghatározott ritmusban, percenként 80-120x, miközben dúdolunk vagy szelíd hangon énekelünk. Ösztönösen tudjuk, hogy az olyan érzékszervi ingerek, mint a fel-le ringatás, amelyek a belső fülben lévő ívekre hatnak, segíthetnek megnyugtatni az idegrendszert. Az egyik hipotézis, hogy miért keressük a percenkénti 80-120x ritmust, az, hogy megtanítjuk a kis test idegrendszerét, hogy megtalálja és megmaradjon az egyik legfontosabb ritmusban, amikor nyugalomban vagyunk, nevezetesen a nyugalmi szívritmusban. A kisgyermekek nyugalmi szívritmusa lényegesen magasabb, mint a felnőtteké.
